Hittem benne, hogy tudok rá hatni, hogy nem fogunk egymástól újabb pofonokat kapni. De a szavak csak szavak maradnak, mindaddig míg puszta ego simogatástól többet nem adnak. Ostoba vagyok, hogy újra és újra elkövetem ugyanazt a hibát, viselkedésemmel csak szítom a vitát. Sok mindennel imponálni…

Túl sokat adtál ahhoz magadból, hogy ne csak halvány emlékképként tároljalak gondolataim világmindenségében. Mindeközben rengeteg olyan momentum is fűződik hozzád, amivel már nem csak az agyamat bódítottad, de a szívemre is hatást gyakoroltál. Mindez csak délibáb lenne? Ilyen ingoványos talajon…