Nem figyelsz már rám! - suttogta csalódottan nekem, majd hirtelen arra ébredtem, hogy nem szorongatja kezem. Az ölelésének varázsa elveszett, mennyei csókja sem éget, miféle hálót sző körém ilyenkor a végzet? Engedd el végre! - harsogta a belső hang üzenete, miközben testemen végigsöpört a sebzett…

Akkor még nem tudott ellenállni nekem, minden egyes nap önfeledten játszott velem. Apró kis titkait feltárva bizalmi körébe fogadott, női bájával és bolondos énjével nálam is sikert aratott. Fogtam hát szívemet, majd csokiba mártottam, az éj leple alatt ébren is álmodtam. Kis tappancsai nyomában…