Túl sokat adtál ahhoz magadból, hogy ne csak halvány emlékképként tároljalak gondolataim világmindenségében. Mindeközben rengeteg olyan momentum is fűződik hozzád, amivel már nem csak az agyamat bódítottad, de a szívemre is hatást gyakoroltál. Mindez csak délibáb lenne? Ilyen ingoványos talajon bármi előfordulhat, de én most hiszek a "varázslatnak", hiszen leginkább azok a dolgok maradtak meg belőled, amelyek nem csak a szememnek kedvesek.

Egy éjszakára terveztünk, aztán majdnem 1001 lett belőle. Szívem szerint még most is csak mesélnék neked, már az is örömmel töltene el, ha csak némán hallgatnád szavaim. Tudod, hogy szeretek beszélni, de melletted megtanultam élvező hallgatóság is lenni: jókat derülni a vicceiden, mókázni hétköznapi történeteiden. Mikor más már rég bedobta volna a törülközőt, te akkor is versenyben maradtál velem, jópofa élcelődéseiddel hadat üzentél nekem. De háború helyett a legtöbb esetben a szeretet - és a vidámság nyelvén kommunikáltunk, minden egyes napot kiskifli-nagykifli pózban együtt zártunk.

Hogy lesz e kettőnk történetének folytatása, az most nagyban tőlem függ. Együgyű évődésem mindaddig kudarcra van ítélve, míg nem fogom meg kezedet az általad kijelölt bizalom útján. Szavak helyett most tettekre lenne szükség, különben a hiányérzet emésztőrendszerének fogja maradok. Ha kell még pofozz fel százszor, csak ne fossz meg attól a női bájtól, amit oly magas szinten képviselsz :)