Fuss, ne nézz hátra, én most megpihenek. Szaladtam utánad míg vitt a lendület, melynek te voltál a végtelen erőforrása. Követtelek kíváncsi szemek előtt: szélben, napsütésben, sárban, parányi lábaid nyomán haladva, közben sok-sok lehetőséget megragadva, hogy feltárjam neked szívem hangját.

Fuss, ne nézz hátra! Majd én csak bámulok utánad vágyakozó tekintettel, míg kecses árnyékodat el nem nyeli a horizont. Társaságod mindig lesz az úton, hiszen vonzod a kíváncsi szemeket. Most is füttyögnek utánad a "hősszerelmes" lovagok, a tavasz kimagasló hírnökei, szándékaikat még csak rejtély sem övezi.

Fuss, ne nézz hátra! A természet hangjai majd suttogják, hogy merre jársz. Nem féltelek, hisz erős Nő vagy, ha el is esel, azonnal talpra állsz. Én meg csak ülök a porban, sötét gondolatok közt nyomorban, hogy elveszítem sorsom legszebb csillagát, ki fényével oly sokszor beragyogta életem színpadát.

"Legyen elõtted mindig út,
Fújjon mindig hátad mögül a szél,
Az esõ puhán essen földjeidre,
A nap melegen süsse arcodat,
S míg újra találkozunk,
Hordozzon Téged tenyerén az Isten."