(Valamikor réges régen, mikor a 30. lépcsőfokot is megléptem, a közösség tagjaival virtuális nomád életet éltem.

Indokolatlanul sok a betűm mikor nem a testbeszédem diktál, nick nevemet ízlelgetve mindenki csak piszkál.

Kaptam már úgy pofont, hogy nem az arcomon csattant, előfordul, hogy egy szobában több ember is zakkant.

"Az ilyen s ekkora" gondolatok az elfogadásról szólnak, időnként céltáblája vagyok a saját humoromnak.

Ne nézz rám bután, ha nem érted amit mondok, ez esetben nem benned gyökereznek a gondok.

Dönteni kell kicsi lány, írsz vagy maradsz néma (?), csak lopod a napom ami már regisztrált téma.

Innen most az utam egyenesen Rómába vezet, egy hétig semmilyen élvezetre nem mondok nemet.)