A következő bejegyzés még az előző évtized szórakoztató termése. Sajnos csak ez az egyetlen egy írás maradt meg a freeblog (évekkel ezelőtti) hirtelen halálát követően. Béke poraira!

Naszóval, szeretném leszögezni, hogy itt van ennek a blognak a gazdája, akit -neve ellenére sem- ismertem egészen odáig, amíg el nem kezdte mocskos-cekcuális tárgyú blogom kommentezését. Aztán beleolvastam a blogjába, mert ugye a kíváncsiság nagy úr, be kell neki hódolni. Nem mondom, hogy azóta jobban megismertem, na de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a neve már eleve szimpatikus. Valamiért:)

Tehát, hogy volt ez a beugrós-postos felhívás, hát mondom, ki ha én nem, meg egyébként is: mekkora móka már ez. Írtam, jött a válasz három linkkel: kattintsak valamelyikre, és az ott talált szóhalmaz legyen a post címe.
Én pedig a "hibák az első randin" linkjére böktem (azért a maradék kettőt is megnéztem, de mivel drágajó szüleim becsületességre neveltek, ezért nem álltam neki sakkozni, hogy mást írjak meg).

Hogy ne térjek el nagyon a címtől, most jól bele is merülök:
Én speciel nem emlékszem sok kínos esetre, hacsak nem jut eszembe az a srác, akinek a nózijában mindvégig jól látható jelei voltak annak, hogy náthás, na de mindegy is. Viszont hozzám is eljutott néhány rémhistória, ami valóban SZÖRNYŰ, KELLEMMETLEN, GÁZ. Meg persze vannak olyan rémálmok is, amelyekre mindenki gondol, majd jól el is hessegeti azokat. 

A leglájtosabb: elkésel. Ha csaj vagy, nincs olyan nagy para, bár speciel én utálok késni, mégis szoktam, viszont az, ha egy pasi várat meg, nos, élből bevések egy feketét abba a képzeletbeli üzenőbe.
Nem mész el, a telefonod kikapcsolod. Beszarsz, vagy rájössz, még sem jön be, és a kényelmesebb megoldást választva inkább kámfort játszol. Ne menjünk abba bele, hogy ez a másik szereplő lelkivilágában mekkora -vélt vagy valós- deformációt okoz, inkább maradjunk annál a személynél, aki nem megy el: igazából arról tesz tanúbizonyságot, hogy a gerince roppant hajlékony, majdhogynem nincs is.

Megaztán, külcsínyben is akadhatnak problémák: teszem azt, nem biztos, hogy egy kislánynak jól áll, ha vidékidiszkóslány-táncosruhában lejt be az újdonsült választottja elé.
De a pasinak sem, ha vadmotoros bőrszerkóban jelenik meg. Szélsőségektől tehát illik óvakodni.
Az sem nyerő szerintem, ha jövünk az anyánkkal, az exünkkel, a vélt vagy valós sérelmeinkkel a másik nemet illetően. Az, hogy pl. nincs miről beszélgetni, nem gáz, legalább azonnal kiderül: nem egymást keresitek (nálam már volt olyan, hogy első randin olyannyira éreztem a kisugárzásunk közti disszonanciát, hogy legszívesebben ráborítottam volna az asztalt.)
Meg mondjuk bebaszni sem ér: sakálrészegen ugyan mindenkit könnyű prédának hihetünk, egy a baj: mi magunk tűnünk annak. S ha már itt tartunk, illik szót ejteni az első randi-első szex témakörről. Merthogy létező jelenség (ezt is csak úgy hallottam félfüllel az ismerősök ismerősének az unokahúgaitól). Nem gáz ez, egy a lényeg: a gumit nem azért találták ki, hogy bontatlan csomagolásában az éjjeliszekrényről kövesse végig az este eseményeit. Illik jó katonaként a tűzvonalban bevetni, már ha nem akartok kósza nemibajokat összeszedni. Kölökről meg már ne is beszéljünk.

Tehát, baki akad bőven, szerintem mindenki tudna ide még legalább egy tucatot felsorakoztatni, számomra első sorban a késés, a nem megfelelő beszédtéma, a viselkedés, és a kinézet lehet para. Meg, ha a faszi sikítófrászt kap a gumi láttán. Vagy én a meztelen testétől. Ekkor jönne a na, álljunk csak meg egy szóra, azonnal haza kell menni, éhes a macskám...Ez nem fordult elő, vagy azért, mert erős a gyomrom, vagy... viccet félretéve: valóban nem volt még példa első randis szexprogramra.

Szerző: Bodzamese