Kimegyek a folyópartra, ott minden olyan nyugodt, a csend hatalmának én is behódolok. Tüdőm megtelik friss levegővel, érzékeimet most nem zavarja össze a város zaja. Csak a víz csörgedezik halkan és szakadatlan, ezzel is hangsúlyozva, hogy ő folyamatosan mozgásban van, nincs akadály mit ne tudna leküzdeni.

Ülj le te is mellém, merengjünk együtt kicsit. Nem fogok beszélni, még suttogással sem töröm meg a csendet. Egy finom ölelés most mindennél többet érne, akkor éreznéd csak igazán, hogy a legjobb időben és helyen vagy végre. Bizonytalanságod eloszlik, kérdésed is egy marad csupán. Miért zárkóztál el tőlem eddig oly bután?