Különleges volt az az éjszaka, minden korábbinál jobban beszűrődött a külvilág zaja. Közben egy láthatatlan erő folyton csak azt suttogta nekem: ideje mennem, a fény felé vezető útra kelnem. Ez volt a születésem csodájának első mozzanata, míg a következő pillanatban már mindent ellepett a homályosan…

Mert játszani jó! Csapjunk is bele a blogos lecsóba! Jó étvágyat!   1. Tessék nyalakodni!2. Második nekifutásra szükséges némi majomkodás, hogy összeálljon a kérdés. A ropogós megfejtések jöhetnek a komment szekcióba. Csak bátran! Nem titkolt vágyam, hogy bebizonyítsuk: nem csak a Földön…

A következő bejegyzés még az előző évtized szórakoztató termése. Sajnos csak ez az egyetlen egy írás maradt meg a freeblog (évekkel ezelőtti) hirtelen halálát követően. Béke poraira!   Naszóval, szeretném leszögezni, hogy itt van ennek a blognak a gazdája, akit -neve ellenére sem- ismertem egészen…

Nem figyelsz már rám! - suttogta csalódottan nekem, majd hirtelen arra ébredtem, hogy nem szorongatja kezem. Az ölelésének varázsa elveszett, mennyei csókja sem éget, miféle hálót sző körém ilyenkor a végzet? Engedd el végre! - harsogta a belső hang üzenete, miközben testemen végigsöpört a sebzett…