A következő bejegyzés még az előző évtized szórakoztató termése. Sajnos csak ez az egyetlen egy írás maradt meg a freeblog (évekkel ezelőtti) hirtelen halálát követően. Béke poraira!

Naszóval, szeretném leszögezni, hogy itt van ennek a blognak a gazdája, akit -neve ellenére sem- ismertem egészen odáig, amíg el nem kezdte mocskos-cekcuális tárgyú blogom kommentezését. Aztán beleolvastam a blogjába, mert ugye a kíváncsiság nagy úr, be kell neki hódolni. Nem mondom, hogy azóta jobban megismertem, na de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a neve már eleve szimpatikus. Valamiért:)

Tehát, hogy volt ez a beugrós-postos felhívás, hát mondom, ki ha én nem, meg egyébként is: mekkora móka már ez. Írtam, jött a válasz három linkkel: kattintsak valamelyikre, és az ott talált szóhalmaz legyen a post címe.
Én pedig a "hibák az első randin" linkjére böktem (azért a maradék kettőt is megnéztem, de mivel drágajó szüleim becsületességre neveltek, ezért nem álltam neki sakkozni, hogy mást írjak meg).

Hogy ne térjek el nagyon a címtől, most jól bele is merülök:
Én speciel nem emlékszem sok kínos esetre, hacsak nem jut eszembe az a srác, akinek a nózijában mindvégig jól látható jelei voltak annak, hogy náthás, na de mindegy is. Viszont hozzám is eljutott néhány rémhistória, ami valóban SZÖRNYŰ, KELLEMMETLEN, GÁZ. Meg persze vannak olyan rémálmok is, amelyekre mindenki gondol, majd jól el is hessegeti azokat. 

A leglájtosabb: elkésel. Ha csaj vagy, nincs olyan nagy para, bár speciel én utálok késni, mégis szoktam, viszont az, ha egy pasi várat meg, nos, élből bevések egy feketét abba a képzeletbeli üzenőbe.
Nem mész el, a telefonod kikapcsolod. Beszarsz, vagy rájössz, még sem jön be, és a kényelmesebb megoldást választva inkább kámfort játszol. Ne menjünk abba bele, hogy ez a másik szereplő lelkivilágában mekkora -vélt vagy valós- deformációt okoz, inkább maradjunk annál a személynél, aki nem megy el: igazából arról tesz tanúbizonyságot, hogy a gerince roppant hajlékony, majdhogynem nincs is.

Megaztán, külcsínyben is akadhatnak problémák: teszem azt, nem biztos, hogy egy kislánynak jól áll, ha vidékidiszkóslány-táncosruhában lejt be az újdonsült választottja elé.
De a pasinak sem, ha vadmotoros bőrszerkóban jelenik meg. Szélsőségektől tehát illik óvakodni.
Az sem nyerő szerintem, ha jövünk az anyánkkal, az exünkkel, a vélt vagy valós sérelmeinkkel a másik nemet illetően. Az, hogy pl. nincs miről beszélgetni, nem gáz, legalább azonnal kiderül: nem egymást keresitek (nálam már volt olyan, hogy első randin olyannyira éreztem a kisugárzásunk közti disszonanciát, hogy legszívesebben ráborítottam volna az asztalt.)
Meg mondjuk bebaszni sem ér: sakálrészegen ugyan mindenkit könnyű prédának hihetünk, egy a baj: mi magunk tűnünk annak. S ha már itt tartunk, illik szót ejteni az első randi-első szex témakörről. Merthogy létező jelenség (ezt is csak úgy hallottam félfüllel az ismerősök ismerősének az unokahúgaitól). Nem gáz ez, egy a lényeg: a gumit nem azért találták ki, hogy bontatlan csomagolásában az éjjeliszekrényről kövesse végig az este eseményeit. Illik jó katonaként a tűzvonalban bevetni, már ha nem akartok kósza nemibajokat összeszedni. Kölökről meg már ne is beszéljünk.

Tehát, baki akad bőven, szerintem mindenki tudna ide még legalább egy tucatot felsorakoztatni, számomra első sorban a késés, a nem megfelelő beszédtéma, a viselkedés, és a kinézet lehet para. Meg, ha a faszi sikítófrászt kap a gumi láttán. Vagy én a meztelen testétől. Ekkor jönne a na, álljunk csak meg egy szóra, azonnal haza kell menni, éhes a macskám...Ez nem fordult elő, vagy azért, mert erős a gyomrom, vagy... viccet félretéve: valóban nem volt még példa első randis szexprogramra.

Szerző: Bodzamese

Nem figyelsz már rám! - suttogta csalódottan nekem, majd hirtelen arra ébredtem, hogy nem szorongatja kezem.

Az ölelésének varázsa elveszett, mennyei csókja sem éget, miféle hálót sző körém ilyenkor a végzet?

Engedd el végre! - harsogta a belső hang üzenete, miközben testemen végigsöpört a sebzett szívem minden tünete.

Felemésztett volna a fájdalom, ha folyton csak arra gondolok, hogy még mindig a múlt napos oldalán sétálunk, és az iránta táplált érzéseimnek hódolok.

Beszélj, ha beszélned kell, sírj, ha sírnod kell, és a "segítő jobbot"  is bátran fogadd el. Vedd észre azt a sok jót mi most is körbevesz, ne zárkózz el attól mi igazán boldoggá tesz.

Nyalifali.

Nyali-fali.

Nyali-fali.

Van akinek csak az egyik változatra csücsörödik a szája, de az eredeti kreatív menedzser ezt egy picit sem bánja. Google barátunk soha nem lesz ennyire szemérmes, még a legfurcsább keresőszavak felderítésében is aranyérmes. A nyalifali vezényszóra túlságosan egyoldalú minden találat, csupa tripla X-es tartalom, és a főszerepben nem Vin Diesel a vadállat.

Nem a név számít, sokkal inkább a mögöttes tartalom, egy normális poszt megírására is lesz még kismillió alkalom:)

(Valamikor réges régen, mikor a 30. lépcsőfokot is megléptem, a közösség tagjaival virtuális nomád életet éltem.

Indokolatlanul sok a betűm mikor nem a testbeszédem diktál, nick nevemet ízlelgetve mindenki csak piszkál.

Kaptam már úgy pofont, hogy nem az arcomon csattant, előfordul, hogy egy szobában több ember is zakkant.

"Az ilyen s ekkora" gondolatok az elfogadásról szólnak, időnként céltáblája vagyok a saját humoromnak.

Ne nézz rám bután, ha nem érted amit mondok, ez esetben nem benned gyökereznek a gondok.

Dönteni kell kicsi lány, írsz vagy maradsz néma (?), csak lopod a napom ami már regisztrált téma.

Innen most az utam egyenesen Rómába vezet, egy hétig semmilyen élvezetre nem mondok nemet.)

Tikkasztó nyári nap volt. A közeli szökőkút csalogatóan spriccelt a magasba, gondolatban már el is kezdtem pucérra vetkőzni, hogy intim kapcsolatba kerüljek hűs vizével. A sétálóutca nyüzsgő forgatagában egyszer csak egy felém hullámzó hang törte meg víziómat, a vízköpő nyilvános megrontásáról.

- Hé, te! Igen, te! Szeretnék neked jósolni - szólított meg a padon üldögélő cigányasszony.

Csak remélni mertem, hogy az elmúlt percekben még nem kezdett el turkálni a fejemben, mert akkor máris többet tud rólam, mint kellene. De mivel a karom felé mutogatott, gyorsan rádöbbentem, hogy ő inkább az a tenyér tapizós fajta jóstehetség lehet, így nincs okom máris zavarban lenni.

Az ajánlatát finoman visszautasítottam. Abban a pillanatban maximálisan csak a jelent szerettem volna megélni, a jövő esetleges sötét foltjainak nyomasztó érzése nélkül. Tudatosan maradtam "tudatlan", tenyeremet nem vittem vásárra.

Miért van az, hogy beszürkül egy álom, mikor én most is csak rád vágyom?

Miért van az, hogy most más szemébe nevetsz, engem meg ily könnyen elfeledsz?

Miért vagyok a szép emlékek foglya, mikor ez az érzés folyton csak a szívemet nyomja?

Akkor még nem tudott ellenállni nekem, minden egyes nap önfeledten játszott velem.

Apró kis titkait feltárva bizalmi körébe fogadott, női bájával és bolondos énjével nálam is sikert aratott.

Fogtam hát szívemet, majd csokiba mártottam, az éj leple alatt ébren is álmodtam.

Kis tappancsai nyomában legféltettebb kincse rejtőzik, hozzáértő kezek által a boldogságérzete is tetőzik.

Béka helyett most kengukat hoztam neked, szerintem ők is haza mentek volna veled :)

A fotó kedvéért még grimaszokat is vágtak (na jó az igazság az, hogy inkább jutalomfalatra vártak).

Kicsit úgy érzem magam, mint Az 50 első randi című filmben az Adam Sandler által megszemélyesített Henry Roth, aki újra és újra nekirugaszkodik Lucy meghódításának. A nő amnéziája igen minimálisra korlátozza azt az időt, mely alatt a férfi tettei és szavai őszintén megérinthetik szívét, de pont ebben rejlik ennek a könnyed és szerethető romantikus történetnek a különlegessége.

Az Ő esetében egészen egyén-centrikus amnéziáról beszélhetünk. Valamiért csak a velem kapcsolatos pillanatok potyognak ki a rövid távú memóriájából. De még ez sem tántoríthat el! Nem a hódítási vágy vezérel, ő nem egy strigula az Éljük az életet, élvezzük amíg lehet címmel felvértezett, ütött-kopott füzet belső borítóján. Kizárólag azokat az egyszerű érzéseket szeretném újra előcsalogatni, amelyek tudatosítják csökönyös fejében, hogy mennyire is élvezem a társaságát. Ráadásul tudom, hogy mindez kölcsönös, különben már régen elrepültem volna, mint egy vándormadár.

Mestersége címere: ollóval szakszerűen hadonászó hajszobrász.

Ha neked is kell egy sorsfordító, egyénre szabott stílustól már messziről ordító, közösségi oldalakon lájkokkal is hódító, vagány frizkó, nincs több rizikó, csak Őt keresd!

Kézügyessége mellett más dopping is akad, formás alakjától a szád is tátva marad. De légy szíves a kisbetűs részre különösen ügyelve, munka közben ne incselkedj vele, mert hajtincsek helyett a padló a füleiddel lesz tele.