Fuss, ne nézz hátra, én most megpihenek. Szaladtam utánad míg vitt a lendület, melynek te voltál a végtelen erőforrása. Követtelek kíváncsi szemek előtt: szélben, napsütésben, sárban, parányi lábaid nyomán haladva, közben sok-sok lehetőséget megragadva, hogy feltárjam neked szívem hangját.

Fuss, ne nézz hátra! Majd én csak bámulok utánad vágyakozó tekintettel, míg kecses árnyékodat el nem nyeli a horizont. Társaságod mindig lesz az úton, hiszen vonzod a kíváncsi szemeket. Most is füttyögnek utánad a "hősszerelmes" lovagok, a tavasz kimagasló hírnökei, szándékaikat még csak rejtély sem övezi.

Fuss, ne nézz hátra! A természet hangjai majd suttogják, hogy merre jársz. Nem féltelek, hisz erős Nő vagy, ha el is esel, azonnal talpra állsz. Én meg csak ülök a porban, sötét gondolatok közt nyomorban, hogy elveszítem sorsom legszebb csillagát, ki fényével oly sokszor beragyogta életem színpadát.

"Legyen elõtted mindig út,
Fújjon mindig hátad mögül a szél,
Az esõ puhán essen földjeidre,
A nap melegen süsse arcodat,
S míg újra találkozunk,
Hordozzon Téged tenyerén az Isten."

Tanulj meg férfi módjára határozottan vezetni, és ne próbálj engem megvezetni! - csengett a fülemben az igen kemény felszólalás. Pedig mindvégig az anyósülésen mocorogtam, azzal bódítva magamat, hogy az én kezemben feszül a kormány. Valójában mindig a Nő irányít! Ha ő nem ad finom jelzéseket arra vonatkozóan, hogy hajlandó velem kocsikázni, akkor teljesen mindegy hány lóerő dobog alattam, és milyen irányba szeretném terelgetni a ménest.

Ő is nagyon nehezen pattant be mellém, talán már meg is bánta. Erre szeretne legkevésbé gondolni egy férfi, mikor tényleg élvezi az utazást. A kátyúkat persze nem lehet mindig kikerülni, de az élet útján való "száguldozás" azért megtanít az elővigyázatosságra. 

De én elcseszett sofőr voltam! Mikor finoman és játékosan megjegyezte, hogy lassítsak (kanyar jön), én gyorsítani szerettem volna. Mikor gázt kellett volna nyomnom, akkor hirtelen lefékeztem. Nem csoda, hogy most értetlenül áll előttem, és szótlanságával büntet. Tekintetével kérdőre von korábbi szavaim miatt, miközben engem csak az az érzés éltet, hogy ott legbelül még kedvel.  Mert az én szívemnek mindig kedves marad.

Nevettem mikor nevettél, kéz a kézben mosolyországba vezettél.

Óvodában játszott még gyermeki énem, mikor beléptél az ajtón, félénken szemedbe néztem.

Ringatott az álom, hogy újra veled lehessek, szabad vagyok arra, hogy tisztán, önzetlenül szeressek.

Idétlen időkig szeretnék ragyogni a fényben, veled a földi lét minden pillanatát ezerszer szebben megélem.

Ő nem a fákon ugrándozó fajta, mert a Nagyfőnök ott fent másképp akarta. Nevetve gyártották, kiskorában a fejére is esett, szerintem reggelire banán helyett már akkor is puszedlit evett.

Dilis egy kis teremtény ő, de ezzel nem sértem meg, hisz tisztában van vele, nem hiába lett maki a beceneve.

Kimegyek a folyópartra, ott minden olyan nyugodt, a csend hatalmának én is behódolok. Tüdőm megtelik friss levegővel, érzékeimet most nem zavarja össze a város zaja. Csak a víz csörgedezik halkan és szakadatlan, ezzel is hangsúlyozva, hogy ő folyamatosan mozgásban van, nincs akadály mit ne tudna leküzdeni.

Ülj le te is mellém, merengjünk együtt kicsit. Nem fogok beszélni, még suttogással sem töröm meg a csendet. Egy finom ölelés most mindennél többet érne, akkor éreznéd csak igazán, hogy a legjobb időben és helyen vagy végre. Bizonytalanságod eloszlik, kérdésed is egy marad csupán. Miért zárkóztál el tőlem eddig oly bután?

Hittem benne, hogy tudok rá hatni, hogy nem fogunk egymástól újabb pofonokat kapni.

De a szavak csak szavak maradnak, mindaddig míg puszta ego simogatástól többet nem adnak.

Ostoba vagyok, hogy újra és újra elkövetem ugyanazt a hibát, viselkedésemmel csak szítom a vitát.

Sok mindennel imponálni szerettem volna neki, de már minden gesztusomat lomtárba veti.

Ez az érzés olyan mint egy sötét verem, ahol örömteli pillanat nem sok terem.

Egyre többet süt a nap, van akinek az udvarát már hóvirágok lepték el. Ő is szeret bennük gyönyörködni, misztikusan csillogó tekintete visszatükrözi a természet csodáit.

Helyettem most a napsugár cirógatja finom bőrét, de csak percekre áll meg, hogy élvezze meleg kényeztetését. Izgő-mozgó egyénisége nem engedi, hogy tartósan földbe gyökerezzen a lába, mint egy szorgos kis méhecske már készen is áll a következő feladatra.

Szinte látom magam előtt ahogy tesz-vesz, átmeneti feszültségét akár mosogatással is képes levezetni. Jártas a konyhában, tudja, hogy a "malomban" nem csak lisztet őrölnek, és olyan egyszerűséggel terelgeti a háziállatok hadát, mint a egy profi karmester zenész társulatát. Egyetlen élőlény akad amely megtöri mindent elsöprő lendületét, ez pedig egy jól megtermett béka. Nagy lány ő már ahhoz, hogy kizárólag a mesék világában éljen, és azzal hitegesse magát, hogy egy csók mindent és mindenkit szebbé varázsolhat:)

Túl sokat adtál ahhoz magadból, hogy ne csak halvány emlékképként tároljalak gondolataim világmindenségében. Mindeközben rengeteg olyan momentum is fűződik hozzád, amivel már nem csak az agyamat bódítottad, de a szívemre is hatást gyakoroltál. Mindez csak délibáb lenne? Ilyen ingoványos talajon bármi előfordulhat, de én most hiszek a "varázslatnak", hiszen leginkább azok a dolgok maradtak meg belőled, amelyek nem csak a szememnek kedvesek.

Egy éjszakára terveztünk, aztán majdnem 1001 lett belőle. Szívem szerint még most is csak mesélnék neked, már az is örömmel töltene el, ha csak némán hallgatnád szavaim. Tudod, hogy szeretek beszélni, de melletted megtanultam élvező hallgatóság is lenni: jókat derülni a vicceiden, mókázni hétköznapi történeteiden. Mikor más már rég bedobta volna a törülközőt, te akkor is versenyben maradtál velem, jópofa élcelődéseiddel hadat üzentél nekem. De háború helyett a legtöbb esetben a szeretet - és a vidámság nyelvén kommunikáltunk, minden egyes napot kiskifli-nagykifli pózban együtt zártunk.

Hogy lesz e kettőnk történetének folytatása, az most nagyban tőlem függ. Együgyű évődésem mindaddig kudarcra van ítélve, míg nem fogom meg kezedet az általad kijelölt bizalom útján. Szavak helyett most tettekre lenne szükség, különben a hiányérzet emésztőrendszerének fogja maradok. Ha kell még pofozz fel százszor, csak ne fossz meg attól a női bájtól, amit oly magas szinten képviselsz :)